What is this big silence from this bear? (Újradolgozva) Silence 2

Uhm... Szia.
Szia. Vártam, hogy végre kapcsolatot létesíts. Azt hittem már sose jutsz el idáig.
Mintha te nem tudtad volna megtenni ugyanúgy.
Én az árny vagyok a sötétben. Nem elég, hogy bárhol megtalállak?
Ami azt illeti, ez inkább bizarr. Olyan vagy, akár egy zaklató. Honnan tudod mindig, hogy hol vagyok?
Az maradjon az én titkom, de egyszerűbb, mint gondolnád.
Azt azért elárulhatod, hogy miért pont engem kell megvédened?
Honnan tudod, hogy nincsenek más hölgyek is, kiknek a segítésén munkálkodom?
Érzem. Egyszerre nem tudnál annyi embert követni.
Igazad van. Miért pont te, erre vagy kíváncsi?
Igen.
Beléd zúgtam.
Baka.

 A próbák azóta folyamatosan folytak, de a kedélyek nem voltak hajlandók csillapodni a csapaton belül. Mígnem eljött a nagy megbeszélés, ami az élő comeback koncert ruházatát illeti. Ez lesz hősnőnk első japánban adott fellépése , így kicsit felizgatta a dolog, de próbálta jóra fordítani, amit tudott.
-Szóval, kinek mi az ötlete? - kérdezett körbe mindenkit.
-Először te mond, hisz a te számod. - biztatta MiA.
-Rendben. Nos, a ti általános megjelenésetek, vagy fekete-fehér-piros, vagy elég világos színekkel van ellátva, illetve sokszor keltitek a bizonyos lány hatást. A magam részére ennek az ellenkezőjére gondoltam. - ismertette gondolatait.
-Röviden fiús akarsz lenni. - tette érthetővé Koichi.
-Nee, nem akarsz inkább bőrszerkós csajos vadóc lenni? - biztatta Tsuzuku.
-Ne is álmodj róla. - nézte le.
-Késő.
-Mit gondoltok a boystyle lolitáról? - vetette fel.
-Szerintem jól állna. - igazgatta a lány pólóját MiA, elképzelve milyen lehet.
A fiúk igazodva a boylolita stílushoz kerestek maguknak néhány göncöt, de enyhén fiúsabbat, tekintve, hogy van egy lány is köztük. Az alap anyag a bőr, kicsit kihívóbb összeállításban. Ae ruhája pedig egy amolyan Ciel Phantomhive stílusú csoda lett.
Miközben a lány az egyik szobában a gépén pötyögött munka címszó alatt a fények hirtelen kialudtak, a monitor pedig lecsukódott előtte.

-Mi járatban errefelé kis shadow? - kérdezett a semmibe.

-Mostanában nem akarsz bajbakerülni, így nincs dolgom. Unatkozom nélküled, ezért eljöttem. - közeledett. -Gyere ide! - kapta ölébe minden tiltakozás és felháborodás ellenére.

-Épp elfoglalt vagyok. Dolgoznom kell. - próbálta lekoptatni.

-Munka, huh? Láttam ám, hogy a hangtalan srácra kerestél rá. Mi az, csak nem bejön? - tudakolódott pofátlanul.

-Ha már egyszer te vagy az, aki mindig követ... Szerinted tetszik? - hangjában enyhe gúny érződött.

-Úgy gondolom, igen. - jelentette ki őszintén.

-Akkor... -hallgatott el, mire a fiú nagyot nézett, várva a mondat végét. -Akkor teljes mértekben igazad van. - vallotta be.

-Mi? - döbbent meg megmentője.

-Meto olykor az idegeimre megy és meg tudnám folytani, de ugyanakkor réges rég oda vagyok érte és ez most, hogy megismertem sem múlt el. Írtó édes és a mosolyáért oda vagyok. Nem mondom, hogy nincsenek rossztulajdonságai, mert az hazugság lenne, de én mindazokkal együtt szeretem. Szinte már zavarna, ha nem lenne ilyen. Ráadásul, ez mellékes, de dobos fétisem lett miatta. 

-Én is űzöm ám az ipart. - szólalt fel kis hallgatás után huncutul a titokzatos férfi.

-Ne próbálkozz. - nevetett fel Ae.

-Miért nem vallasz neki? - tette fel kérdését, minden játék nélkül.

-Túl gyerekes. Nem hiába van leragasztva a fülem. Nem értené meg vagy csak hülyéskedne. Erre nincs szükségem. Inkább vagyok vele kollégaként néhai veszekedésekkel. - szavai hallatára árnylovagunk nem bírta tovább és letámadta. Nyakára kapva mart bőrébe, ezzel egy szép nagy piros nyomot hagyva az érintett területen.

-Elég legyen! - lökte el. -Neveletlen barom! - szólalt fel dühösen majd ott hagyta.

Miután lenyugtatta magát a fiúk szobája felé vette az irányt, mikor is a medvével találta szembe magát, aki nagyon szuggerálta. Szemei végigsiklani látszottak a lány egész lényén majd a nyakához érve megálltak és akadozva elhagyták azt. Elsétálni készült, de csuklóján idézőjeles bilincs virított.

-Meto, kérlek ne menj el, mert konzultációra készülünk! - jött a száraz tényekkel, fel sem készülve a rá váró következményekre. A maci hirtelen rántott egyet az elkapott testrészén és sec-perc alatt a fal és maga közé nyomta a törékeny szépséget. Egymást nézték szótlanul, mígnem a fiú gondolt egyet és a lány sebére kapott. A lány felszisszent az érzésre, de nem tiltakozott. Az idilli pillanatot a három jó madár szakította meg, kik értetlenül álltak a helyzet előtt, de valahogy mégsem érezték meglepve magukat. 

-Drágáim, az orgazmussal kapcsolatos dolgaitokat hagyjátok meg a kiadón kívülre. - hallották meg Tsuzuku hangját a háttérből. -No nem mintha zavarna, ha rajtam múlik azt mondom, csak nyugodtan. - nevetett.

-Nem csináltunk semmit!! - kapta fel a vizet a nőstény. -Nem vagyunk együtt, csak ez a srác kicsit beteg. - magyarázta.

-Ahhoz nem kell együtt lennetek, hogy élvezkedjetek. - folytatta a kutya Koichi támogatásával.

-Így van. Mellesleg Meto azt üzeni, hogy a megjelölései a testeden mást állítanak, mint amit te. - tette hozzá a tolmács.

-Több is van? - sápadt el MiA.

Az elmúlt egy-két hétben Ae érkezése óta, valóban enyhén megnövekedtek sérülései. A füle csak a kezdet volt. A csuklója-karja és a nyaka többször áldozatául estek a támadásoknak. 

-Nem(?) - rejtette karjait háta mögé.

-Meto! Nem szégyenled magad?! Nem sebezhetsz csak úgy meg lányokat, főleg előadókat, akiknek fontos a megjelenése! - csattant fel a hercegnő.

-Semmi gond. Ne légy túl szigorú hozzá. Megszokta, hogy fiúk közt van. - vette védelmébe az áldozat az elkövetőt.

-Na te meg a másik. Frászért engedsz neki? Nem, ez nálunk sem normális. Ne próbáld meg elhitetni magaddal, hogy ennek így kell lennie. Ha nem akarod, állítsd meg, ha pedig igen, akkor gyertek össze, mert idegeim kiköpöm, ha ez tovább így megy..

A szólógitáros nagynak nevezhető kirohanása után a megbeszélés végeztével arra jutott a kis csapat, hogy az előkészületek és a próba meglétében megérdemelnek egy kis lazítást az egy hónapnyi kemény hajtás végeztével. Mivel a koncert előtt kaptak két szabadnapot, így nem is okozott gondot a tény, hogy alkoholos partyt terveztek. Körülbelül két órás előkészület után, egy kifejezetten a MejiBraynek kibérelt lakásban vette kezdetét a vigasság. A banda tagjai csak úgy pakolták a dohányzóasztalra a drágábbnál drágább és ütősebb piákat. A szobát belihegő összes ember inni kezdett leszámítva Aet, aki csak kedvesen nézte az éppen magukat szétcsapó férfiakat.

-Nem kérsz, kislány? - nézte kérdőn a solo. A válasz egy fejrázás volt.

-Nem ajánlatos alkoholt innom, de ti csak fogyasszátok nyugodtan.

-Tán terhes vagy, vagy mi? - szólt oda a két másik, mire MiA mindkettőt fejbe kólintotta.

-Na, csak egy kicsit. Nem fogod megbánni. - biztatta a prince egy üveget felé nyújtva, de a lány továbbra is tartotta magát. 

-Ha Meto miatt nem állsz neki, nyugi hamarosan ideér. - közölte Koichi érzéketlenül maga elé bambulva.

-Mi köze van ennek hozzá? - értetlenkedett az énekesnő.

Az idő telt-múlt a pia fogyott, a dobos sehol és a részegség a tetőponton. Végül Tsuzuku nem bírta tovább megállni, titokban alkoholt csempészett a nőstény poharába. Nem is akár milyet. Ez megtörtént egyszer és még egyszer, míg a hatás már láthatóvá vált. Főhősnőnk boldogan pattant fel és kezdett beszédbe a kis társaság tagjaival. A nyílászáró hangjára aztán felpattant, s az érkező nyakába ugorva köszöntötte őt örömtelin. A dobos egy szó nélkül ingerülten hívta magához a bassz gitárost, hogy kérdését feltehesse és válaszokat kapjon.
-Hogy mit? Nem vagyok benne biztos, de ha jól emlékszem Tsuzuku vihorászott egy fél órája valamiért. - nyökögte a rózsa. - Tsuzi-kun? - vihorásztak együtt a megszólítottal.
-Ha arra gondolsz, csak egy kicsit beindítottam nála a bulihormonokat. - válaszolta, majd suttogva hozzátette. - Nihonshu-t csempésztem az italába.
Azzal vissza ült helyére és követték őt a többiek is csak a medve ácsorgott hitetlenül az ajtó előtt, társait bámulva.
-Ülj le, hagytunk neked is. - biztatta a vezér, ő azonban mozdulatlanul maradt. Aztán meglátta amitől félt. HyunAe oda lépett a frontemberhez és táncolni kezdett neki, majd helyet foglalt ölében.
Mindez másodpercek alatt játszódott le előtte, de feldolgozni se volt ideje, az indulatai elragadták. Megragadta és elhurcolta az enyhén részeg lányt, a fiúk legnagyobb sajnálatára. A legeldugottabb szobába vitte majd ott hagyta és visszasétált a mulatozó társasághoz.
-Ti megőrültetek? - kiáltotta el magát.
-Most meg miért vagy így felhúzva? - fogta vállon a prince.
-Nem ihat alkoholt, erre leitatod? - ordította le az énekes fejét.
-Nyugalom. Miért ne ihatna? - tudakolódott MiA.
-Mondtam én, terhes. - szólalt fel Koichi. -De ha egyszer várandós a barátnőd akkor igazán figyelhetnél rá jobban. - oktatta ki.
-Ő nem a barátnőm és nem is terhes. - tisztázta a félreértést egyszer és mindenkorra.
-Mit nem árulsz el? - bizalmaskodott MiA és azzal félrehívta a legfiatalabbat. A beszélgetést innentől már csak ketten folytatták tovább elszeparálva a dinkáktól.
-Szóval először is, miért nem vagy hajlandó beszélni HyunAe társaságában, miközben más előadókkal szoktál konzultálni? - hozta fel egyből a közepébe vágva a hercegnő. Válasz nem érkezett így hozzátette. - Tetszik, nem igaz?
-Nem is kicsit. - hajtotta le fejét a bocs. Megalázónak érezte helyzetét.
-Mióta? - faggatta tovább a banda legérzelmesebbje.
-Nagyjából két éve. - ismerte be, egyre kínosabbnak érezve a szituációt.
-Két éve? - döbbent meg beszélgetőpartnere.
-Ühm. -bólintott a medve. -Akkortájt debütált. S habár koncertje nem volt, de egy-két alkalommal járt Japánban. Igaz csak véletlenül pillantottam meg egyszer mikor itt járt, de éreztem, hogy valami megindult bennem. Annyira szép volt. A két év alatt pedig elég sok mindent megtudtam róla. Többek közt azt is, hogy nem ihat. Mivel a kiadó alatt futó csapatok énekesei közül egyel-kettővel iszogatott már együtt és a végeredmény nem volt valami illendő, így elhatározta, hogy többet nem fog inni, a illuminált állapot elkerülése érdekében. - mesélte.
-Milyen dolgokra gondolsz? - nyaggatta tovább érdeklődve.
-Alapjáraton egy édes és illemtudó nőszemély, de ha iszik, mint sok más ember elveszti a gátlásait és bármelyik emberhez hajlandó oda menni és bájologni vele, vagy éppen amit Tsuzukuval láttál. Koreában éppen emiatt a japánban is debütált INFINITE egyik tagja vigyázott rá, aki elmondása szerint nehéz kordában tartani. Nem kellett volna egyedül hagynom veletek. - bűntudata kezdte felemészteni, mígnem a kutya és a felhő ujjongása megszakította ezt. Kiszaladva a szobából a nagy hangzavarra Aeval találta szembe magát, aki éppen az asztalon ropta teljesen szétzilált állapotban. Felpaprikázott állapotban lépkedett a berendezési tárgy elé, úgy kapta le a mámoros hangulatban lévő lányt annak tetejéről és vitte el jó messzire a három fős tömegtől. Visszavitte ugyanazon helységbe, de ezúttal ő maga is ottmaradt magukra zárva az ajtót. Illetve egy tizedmásodpercre kiszaladt egy kis vízért, hátha segít valamicskét az ittas állapot leküzdésében.
Ae felé nyújtotta a vizet, de ő ügyet sem vetve rá kezdett beszélni.
-Ölelj meg! - nyávogott pityókásan karjait nyújtva. A fiú visszautasítva a kérést próbálta meg lenyeletni a pohár tartalmát, az előtte ülővel.
-Nem kérek többet. Büdös. - rázta fejét mire a dobos megvizsgálta a pohár tartalmát. Kiderült véletlenül pontosan azt az italt ragadta meg, amiben a belecsempézett alkohol halmozódott. Nem az ő napja volt ez.
-Meto-kun örülsz nekem? - nézett fel boci szemekkel a medvére. - ,mert én örülök neked. - nevetett.
Miután erre sem érkezett válasz a spicces leányzó durcásan kezdett morgolódni.
-Te nem is figyelsz rám.
A medve nem igazán tudta, hogy is kell kezelni egy tintást, főképpen, ha egy női egyedről van szó, így amellett döntött, hogy megpróbál a kedvére tenni, hogy még véletlenül se jusson az eszébe más társaság felé nézni vagyis inkább vágyódni, mert bizton tudta, úgysem engedné ki közéjük a testi és lelki biztonsága érdekében. Leguggolt hát hozzá, jelezve, hogy állítása nem igaz, mire Ae hirtelen nekiugrott és elborultak a földön.
-Bocsánat Senpai, ügyetlen vagyok. - kuncogott. -Sajnálatom kifejezése képpen mutatok valamit. - tápászkodott fel. -Senpai szeretné látni ahogy cigánykereket vetek? - dülöngélt a lent helyet foglalót kémlelve. Indult volna meg, de hátulról megállították.
-Na, most miért állít meg? Meg tudom csinálni, ügyes vagyok higgye el. - bizonygatta, de védelmezője visszaültette a földre maga mellé.
-Miért nem szeretsz engem? - szontyolodott el, a másik mellkasára dőlve. - És miért nem beszélsz velem soha? Olyan szívtelen vagy. - szorongatta megbántottan, mire a másik a karját kezdte simogatni. -Oppa, én szeretnék a tiéd lenni. - nézett arcába érzékien.  -Lehet? - fordult teljesen felé, pólója egyik pántját lehajtva, a másik ölében helyet foglalva. - Kérlek. - nyöszörögte édes hangon. Meto ereiben megállt a vér és azt sem tudta mihez kezdjen, de egyel tisztában volt. Nem tehet Aeval semmit. Próbálta eltaszítani magától az érzéki lányt, de nem járt sok sikerrel. Egyre csak közeledett hozzá, míg már majdhogy összeértek ajkaik. Abban a pillanatban a megkínzott férfiú felpattant ledobva magáról álmai netovábbját és kiviharzott a szobából, maga után bezárva az ajtót azon végigcsúszva egész a földig. A falat szuggerálta mígnem Koichi alakja jelent meg előtte.
-Mi van veled kis haver? Meggyötörtnek látszol. - informálódott. - HyunAe?
-Bent van és még mindig el van ázva. - közölte a pillanatnyi állást.
-Elázva vagy átázva? - viccelődött az idősebb.
-Alapkörülmények közt nevetnék, de jelenleg egyáltalán nem talállak humorosnak.
-Mi baj? - ült le a kisebb mellé.
-Inkább hagyjuk. - simította hátra haját megfáradtan.
-Csak nem impotencia? - ijedt meg bandatársa.
-Hülye.
-Bocsi, ezt még el kellett sütnöm. - rötyögött.
-Pont ellenkezőleg. Az a gáz, hogy nem vagyok impotens. - magyarázott.
-Ugyan miért lenne probléma az, hogy képes vagy arra? - értetlenkedett barátja.
-Ha nem gond inkább nem kezdenék bele. - hagyta volna annyiban a témát amikor is a nyílászáró mögül felcsattant Ae hangja.
-Oppa, ne hagyj itt. - ütött az ajtóba. -Ne hagyj egyedül. - kezdett sírásba.
-Azt hiszem jobb, ha bemész. - röhörészett a basszeros feltápászkodva.
Az ajtó kulcsra záródott az immár megvilágítatlan szobában.
-Ne sírj kislány. - hallott fel egy hang Ae mellől.
-Hol van Oppa? - nyávogta a könnyező egyedül hagyott.
-Nem tudom, de nyugodj meg és menj szépen aludni. - intette rendre.
-De én vele akarok aludni. - rángatta meg az ismeretlen karját.
-Alszom én veled, csak legyél végre jó kislány. - ajánlotta fel.
-Nem lehet. Ő az egyetlen akit elfogadok. - tartott ki akarta mellett a kis vadóc.
-Nem ér rá. Érd be velem.Gyere szépen. - kapta fel és helyezte az ágyra a fiatalt.
-Oppát akarom. Hagyj. - lökte el a másik kezeit.
-Nincs. Ez van. Nem lehet mindig az amit te akarsz. Törődj bele és aludj végre. -takarta be és feküdt mellé.
-Jó az illatod. - motyogta, majd magához húzta a sötétség lovagját. Azzal elaludt és a bonyodalmakkal teli este véget ért.