What is this big silence from this bear? (Újradolgozva.) Silence 1

HyunAe egy feltörekvő énekesnő, aki a Woolim szárnyai alatt nevelkedik debütálása óta. Az idő elteltével úgy tűnt egyre nagyobb magasságokba tör folyamatos újításainak hála. Nem valami gyakori az ekkora kilengés a szakmájában, de ő mégis kifejezetten nagy örömmel vág bele új dolgokba és próbálja ki magát minden területen. Sok embernek pontosan emiatt vált annyira szimpatikussá. Az új tervei azonban enyhén kicsapták a biztosítékot az igazgatóság köreiben. A drága előadóhölgy fejébe vette, hogy következőleg szeretne egy japán zenekarral együttműködni a harmadik albumán. Méghozzá, nem is akármilyennel, hanem kifejezetten rockban utazó illetőkkel. Sőt, már ki is szemelte a becserkészni való áldozatait. A vezetőségnek ez nem igazán volt ínyére, így beszélgetésre hívták az ifjú idolt.
-Sunbae, hívattak? - kopogott és várta a választ illemtudóan.
-Igen. Kérlek, gyere beljebb. - tessékelték egy székbe.
-Azt az értesítést kaptuk KyungIl managertől, hogy egy japán rock együttessel szeretnél együtt dolgozni. Ez nem a legokosabb ötlet. Szeretnénk, ha meggondolnád ezt még egyszer. - hivataloskodott az igazgató.
-Uram, megértem, hogy ez aggodalmat okoz maguknak, de én elszántam magam. Bízzanak bennem. Eddig is tudtam mit csinálok. Úgy gondolom, hogy ez egy kivételesen jó ötlet és mindenképp szeretném véghez vinni. Természetesen, ha ők és önök is beleegyeznek. Kérem. - tette össze kezeit és nézett kérlelőn.
-Na, de a MejiBray? Miért nem egy ismertebb, vagy egy kevésbé metál stílusú zenekar? - aggályoskodott az öreg.
-Higgye el uram, megvan az okom amiért rájuk esett a választásom. Garantálom magának, ha beleegyezik akkor nagy siker lesz a vége, ha nem akkor soha többet nem kérek ilyeneket maguktól. Rendben? - próbálkozott be. Végül a feltételes fogadás megköttetett. Az ötletei talán olykor kiakasztóak, de a meggyőző képessége világ életében kitűnő volt és ez az igazgatóval lefolytatott családi vita jellegű formából is érezhető volt.

***
HyunAe izgatottan üldögélt a repülő másodosztályos helyén biztonsági őrei társaságában. Az ember úgy gondolná, hogy egy szólista előadó dolga sokkal nehezebb, mert egyedül van, de ami őt illette, nem bánta. Ae az a lány volt, aki mindenhol feltalálta magát. Ezek után nem is csoda, hogy még a biztonsági őrökkel is barátságot kötött és velük játszott míg le nem szállt a gép Tokyo egyik repülőterén.
A White Side Group épülete előtt aztán búcsút mondott utazótársainak egy időre és befelé vette az irányt.
-Annyeong Oppák. Jó volt. - mosolyogva integetett, ahogy egyre távolodott. Példáját követték a nagy termetűek szemközt vele.
Főhősnőnk  az információs pultnál igyekezett információhoz jutni, de csak annyit sikerült kiderítenie melyik emeleten lehetnek a keresendő személyek. Több, mint a semmi.
-Ah, HiroAi. - hallotta meg egy idősebb férfi hangját maga mögül. Furcsállta, hogy mégis kinek kiabálhat, ha a közelben nem lát senki mást, de inkább szó nélkül ment tovább, míg a pasas közelebb nem ért, megérintve vállát.
-HiroAi, Why do you run away? - lihegett, mint aki mindjárt megfullad.
-Excuse me, but I don't know who is HiroAi. You're confusing me with someone else. Sorry. - hajolt meg és indult tovább, de az idegen nem hagyta annyiban.
-Aren't you the korean artist who want both songs with MejiBray? - nyökögte még mindig levegőért küzdve.
-Ühm. - bólintott. - A nevem HyunAe, nem HiroAi. - hajolt meg ismét, üdvözlés gyanánt visszasétálva a levegő után kapkodó managerhez.
-Beszélsz japánul? - lepődött meg immár próbálva felegyenesedni.
-Egy kicsit. - mutogatott.
-Ez remek, mert az angolom borzalmas. - nevetett tarkóját vakargatva. - Gyere utánam. - vezette el egy sötét ajtóhoz, mielőtt megállt. - Itt vannak. Azért vigyázz. Náluk sose lehet tudni. - intette óva majd magára hagyta az izgatott vendéget.
Ae minden aggodalom nélkül nyitotta meg a kilincset mosollyal arcán. "Tudja mit csinál."
-Uh, új hús a láthatáron. - ugrott rögtön az útba Tsuzuku kutyás stílusával.
-Nyugszik. - fogták vissza közös erővel a gitárosok.
-Tsuzuku, hozom az újságot. - lépett oda dorgálóan a lány.
-Tudod a nevem? - nézett csodálkozón.
-Te lennél az a koreai kislány, aki együtt akar velünk zenélni? - pillantott rá a rózsaszín felhő.
-Ahogy mondod. - bólintott magabiztosan.
-Nocsak egy koreai popos csirke miért akar hirtelen a japán rock zene világába merészkedni? Vigyázz kislány, még valami olyat tapasztalsz, amit nem bírsz el. - húzódott közel a fekete prince, provokálva ezzel Aet.
-Ide figyelj Mr.Eb személyiséggel rendelkező, tökéletes hangú, fekete herceg, te csak ne oktass ki engem. Többet tudok, mint azt hinnétek. Nem mellesleg a kiadóm egyértelműen tiltakozott ez ellen a kollaboráció ellen és mégis itt vagyok. Van egyéb kötekedő megjegyzésed, vagy felkészültél rám? - szemeiben tűz égett. Az énekesbe belefagyott a szó.
-Nos, üdv itt. - ölelte szorosan magához a becsöppent előadót MiA szeretetteljesen. - Amúgy, ne foglalkozz vele. Néha egy igazi seggfej tud lenni. - legyintett a földön térdelő lefagyott illető irányába.
-Hé, megjegyeztelek. - dühödött be, magához térve néhány perces késéssel.
-Hogyne szívem. - ignorálta a szólógitáros. -Oh, jut eszembe. Hol van Meto? - nézett körbe a szobában.
-Nem tudjuk. Valószínűleg csak szokásához híven késik. - ahogy Tsuzuku kimondta állítását a nyílászárón egy enyhén megnyúzott, attraktív kinézetű, alacsony fiú sétált be.
-Megvan. - jelezte Koichi. - Na akkor azt hiszem illene bemutatkozni, bár már ismersz minket. - tápászkodott fel helyéről. - Koichi vagyok, a MejiBray rózsafelhő basszerosa.
Majd folytatták a többiek is.
-MiA, a princess szólógitáros. - nézett Tsuzukura szuggerálón.
-Yah, Tsuzuku vagyok a csodálatos énekes. - fényezte magát. Egyetlen személy volt csak, aki nem szólt egy szót sem, de úgy tűnt nem is igen áll szándékában.
-Meto, nem akarsz mondani valamit? - fordultak felé. Fejrázással jelezte fáradtságát.
-Meto, a banda szótlan dobosa. Igaz, tökfej? - borzolta meg az unott srác haját a prince.
-Veled mi a helyzet? - vetették tekintetük az idegen felé.
-És még én nem tudok semmit, hah? - nevetett fel kicsit gúnyosan. -A nevem...
-Kim HyunAe, a koreai Woolim Ent. alatt various karakterű feltörekvő szóló énekesnő. - hangzott el Koichi szájából, mire Ae hitetlenkedve kapta felé tekintetét.
-Ezt meg honnan? Mégis utánam néztetek? - lepődött meg a nőstény.
-Súgta. - kémlelt a félhulla srác felé.
-Értem. Nos, amit elmondtál úgy igaz. Üdvözöllek titeket. Örülök, hogy találkoztunk és remélem jól fog menni a közös munka. - optimizmusa erősen hallatszott.
-Hát még mi. Éppen ezért most velünk jössz. - ragadták meg és egészen a felvételi szobáig vezették.
-Mutasd mit tudsz. - lökték be.
-Rögtön itt és most? - nézett nagyot, de komfortossága hamar utolérte a bólintásokat megpillantva. - Esetleg szabad használni a hangszereket?
-Kötelező! Ha lehet, valami ütősebb dalt játssz ne valami nyálas balladát. Köszi. - igazította el Tsuzuku az elvárások területén.
Ae egy basszus gitárt a nyakába akasztva kezdett el halkan egy megnyugtató dallamot játszani és kedves hangon énekelni. Eközben a fiúk sutyorgásba kezdtek.
-Én leállítom. Pont az ellentétét kértem annak, amit művel. Rockot és metált játszunk ő meg beállít egy ilyennel. Mi a f*sz? - háborgott a kutya, s megindult Ae felé. Ekkor azonban Meto kitette lábát, minek jóvoltából az énekes egy jókorát borult. Mikor felállással próbálkozott a medve a hátára vetette magát, jelezve, hogy tiltakozik. A küzdelem annyira lekötötte a banda figyelmét, hogy észre se vették, hogy a zene egyre pörgősebbé kezett válni.
A basszus gitárból hirtelen dob, majd szóló gitár válik és végül még egy üvöltés rész is belefért. A négy fiú döbbenten létezett tovább, mikor Ae visszatért közéjük.
-Ti meg mit..? - nézett kérdőn az énekes és dobos pozíciójára. - Fordított Sadisgate?
-Ezért még egyszer eltöröm a lábad! - mérgelődött felszedve magát a földről Tsuzuku.
-Szerintem Kutyus-kun-nak csendben kéne maradnia, mert a medve srácnak nem egy alkalommal kellett már eltűrnie a passzív szerepet vele szemben. - hallgattatta el az énekest Ae.
-Ennyire ismered a munkásságunkat? Vagy netán utazás előtt gyorsan behasaltad? - viccelődött.
-Még egy szó és te leszel a következő ebédem. - fenyegette meg közel húzva magához a banda alfa hímét. Amikor is hirtelen nehézséget érzett a hátán és elengedve a vezért rá is jött miért. Meto igyekezett enyhíteni a körülményeken, úgy hogy rácsimpaszkodott hátulról.
-Ki gondolná, hogy nem akarod, hogy baja essen. - kuncogott fel. - Oké, elengedhetsz. Nem csinálok belőle sushit, megnyugodhatsz. - enyhült meg a lány, de a doboson nem úgy tűnt, hogy el akarná engedni.
-Hé, medve srác, kérlek. Nehéz vagy. - a könyörgés sem ért sokat maximum annyit, hogy az előbbi felálláson apró változtatást eszközölt. Csimpaszkodás helyett átölelte hátulról. Ae mindig is a higgadt emberek csoportjába tartozott, de ebben az esetben ő sem volt képes tartani magát az idő teltével. Vörös arccal igyekezett nem elájulni a dobos szorításában.
-Meto, engedd el szépen. Mindjárt összeesik, az pedig egyikünknek sem lenne jó. - hámozták le a rakoncátlan medvét a gitárosok.
Nem sokkal később a banda már a próbateremben mutatta be tudását a kis vendégük számára, sőt együtt már el is kezdtek agyalni mit is alkothatnának arra az albumra.
* * *
-Nekünk mennünk kell, mert van egy kis elintézni valónk. Tartod a frontot? - bízta meg Koichi a felügyelettel Aet..
-Természetesen, ne aggódjatok, megleszek. - szalutált.
A banda leléptével a lány visszacsoszogott a próbaterembe, hogy gondolkodhasson a készítendő dalokon, mivel specialitása többek közt az is, hogy minden dala saját kezűleg írt. Be is ült a teremben elhelyezett asztalhoz, mikor az ütő is megállt benne, ahogy felfedezte az ütős hangszer szellemét.
-Te meg... Nem elmentetek? - gondolt vissza. A medve a fejét rázta a dobfelszerelés mögött gubbasztva.
-Ümm.. és te nem akarsz a többiek után menni? A próbát már befejeztük; vagy szeretnél még gyakorolni? Ha gondolod kimehetek. - ajánlotta fel. Válaszként ismételten egy fejrázást kapott.
-Akkor esetleg szeretnél beszélgetni velem? - próbálkozott be, de a válasz megint csak ugyan az volt, immár egy mosoly társaságában.
-Rendben. - hagyta magára gondolatban a kis srácot és próbált a munkájára koncentrálni, de folyton azt érezte mintha figyelnék és nem is tévedett. A dobos folyamatosan őt pásztázta.
-Aish, miért bámulsz így? - borult ki nagyjából kilencven perc után. Meto arcán egy óriási mosoly ült, ahogy Ae ideges arcát szemlélte. - Miért csinálod ezt? Így nem tudok dolgozni. - esett végül kétségbe. - Aigoo, oké. - pattant fel helyéről az őt irritáló felé véve az irányt. - Ne szórakozz velem töki. Nem vagyok vicces kedvemben. - mutogatott, a másik baba arca előtt. Majd visszaindult ideiglenes asztalához, de zaklatója nem engedte. Megragadva csuklóját közelebb rántotta. Arcuk nagyjából öt centire volt egymástól mikor is szabadjára engedte és arcába vigyorgott a sokkos állapotú félnek.
-Ahh, seggfej. - fordult sarkon az illetett, de meggondolva magát még egy pillantásra megserdült, hogy a dobon elhelyezett lyuk segítségét igénybe véve középtájt egy jókora rúgással ajándékozza meg az őt idegelőt. - Remélem kellemesen érzed magad. Ha megbocsájtasz én is megyek. Jó éjszakát! - igyekezett minél előbb elhagyni az épületet, ami sikerült is neki, de amint az utcára lépett kiáltást hallott.
-Nézd azt a bigét Toru! - mutatott irányába egy nagydarab férfi.
-Hol? Te, az ott nem az a híres koreai csaj? Ru... ? - mustrálták messziről. Tudta, ha felismerik az nem jelent jót számára, így igyekezett villám gyorsan eltűnni a helyszínről főképpen, hogy a két alak nem kicsit gettószökevény kinézettel rendelkezett.
-Toru! Meg akar lógni! - mutatott Ae felé, ki azzal futásnak is eredt, a rossz arcú formák pedig utána. Két sarok után a pasasok eltűnni látszottak, de igazából csak lemaradtak. A lány éppen egy sikátor előtt pihegett, mikor is egy pillanat leforgása alatt megragadta valaki, befogva száját, hogy képtelen legyen kiáltani. Vérnyomása az egekbe szökött, miközben azon gondolkodott mégis mibe keveredhetett. A vadidegen férfi a sötétbe húzta és a falnak nyomta nem engedve, egészen míg azt nem hallották, hogy a két bandita elsiklik a másik irányba. Ae sikítani készült, amikor az éjszínbe burkolózott árny megszólalt.
-Egy szót se! Ha sikítani merészelsz átadlak annak a kettőnek. Legalábbis egy köszönetet érdemlek, nem azt, hogy börtönbe küldesz. - magyarázott halál nyugodtan.
-Azt se tudom ki vagy te. - kereste szemével a rejtőzködőt, de túl kevés volt hozzá a fény, hogy bármit is lásson belőle.
-Majd erről emlékszel rám. - ragadta meg kezét és érintette nadrágon keresztül magához. - Aú. - kínjában felkiáltott.
-Perverz! - vágta pofán, amint sikerült bemérni a másik arcának elhelyezkedését.
-Ez ma már a második. Igazán szerethetnél, ahelyett, hogy ütögetsz. - fogta arcát fájdalmak közt.
-Második? - értetlenkedett.
-Hol az a köszönet? - érdeklődött. - Vagy ha szóban nem jó akár.. - huncutkodott fenntartva a pajzán hangulatot.
-Köszönöm. - nyögte ki nagy nehezen Ae. - Többre ne számíts. Most pedig, ha nem bánod haza szeretnék menni. - kerülte meg kifelé indulva.
-Hogy bánom e az más kérdés, de hívtam neked egy taxit. Gyalog semmiképpen nem mehetsz. - parancsolt rá.
-Mit érdekel téged, hogy hogy jutok haza? - kezdte idegesíteni a másik akadékoskodása.
-Megmentettelek, de nem mehetek veled. Szeretnélek biztonságban tudni. Talán te nem vagy vele tisztában, de japánban is híres vagy. Rengeteg rajongód van itt is, akárcsak odahaza. Nem árt vigyázni. Ha mégis történne valami, kérlek azonnal hívj. Elmentettem a számom a telefonodba. Mennem kell. Egyben érj haza. - sötétből jött és abba is távozott felfedetlenül hagyva személyazonosságát.
-Ez... mi volt? - csodálkozott rá az egész esetre Ae beülve a rendelt járműbe. Nem igen tudta mire vélni a történteket, de abban maradt, hogy jobb ha elfelejti. Azonban az a telefonszám nem hagyta nyugodni.

***

-Itt vagyok. Itt vagyok. Itt vagyok. - rohant be Ae a tegnap már jól feltérképezett szobába, mintha csak farkasok üldözték volna.
-Ah, HyunAe-chan. Pont időben. - üdvözölte MiA.
-Meto megint késik? - ráncolta homlokát a köszöntött.
-Csak nem aggódsz miatta? Tegnap későn ért haza és ha nem tévedek egy óriáscsomag lazaccal jegelte az ékességét. Pedig azt még meg akartuk enni. - szomorkodott a kutya. - De milyen éjszakája lehetett a kis srácnak, ha még jegelésre is rászorul? - obszcén gondolatok halmozódtak a vezető fejében. Főhősnőnk undorítónak gondolta, hogy csak azon tud járni az eszük. Mégis... tudta szerint Metonak nincs barátnője; csak úgy lefeküdne random nőkkel? Nem mintha ez érdekelné őt, mégis a dobos megérkezéséig ez foglalta le gondolatai jelentős részét. Az emlegetett szamár belépésekor az egész banda köszöntötte leszámítva Aet, ki külön ment oda.
-Üdv, Meto-chan. - hajolt meg.
- - -
-Mi ez az udvariaskodás? - biccentett feléjük MiA összebeszélve a fennmaradt tagokkal.
-Gondoljátok, hogy az előbb említett infó miatt van? - vetette fel Tsuzuku.
Sutyorgásuk feltűnő volt mégis észrevehetetlen az említettek számára.
- - -
-Meto-chan, te.. van barátnőd? - kérdezte meg félve, de mégis kíváncsian. A kérdés végére akart járni. A medve elsőre gondolkodó fejet vágott, majd közelebb hívta Aet és jelezte, hogy nyújtsa oda a fülét. A lány engedelmeskedve a kérésnek járt el, gyanútlanul feláldozva hallószervét az ügy érdekében.
Egy erős harapással a bal fülén hagyta magára a dobost.
-Esetleg tartotok valahol elsősegély dobozt? - lépdelt oda a hármasfogathoz.
-Igen, de miért? - tette fel a kérdést MiA, de válaszra már nem volt szükség, mert a tény magát mutatta. Ae füléről csöpögött a vér. - Ti mit?
-Megharapott. - újságolta fájón.
-Eh, gyerekek. Gyere, leragasszuk. - vitte ki hercegnőnk a helységből a sebesültet.
 - - -
-Meto! Miért haraptad meg? - vonták kérdőre a bent maradtak.
-Édes. - nyalta végig száját elégedetten a legkisebb, mire a vezető fejen vágta.
-Csapatok közt oké, de máshonnan jött, ráadásul női előadókat nem harapdálunk. Tökfej. - szidták le, mire csak egy sokat sejtető mosolyt küldött feléjük.
-Magára hozta a bajt, de el fogom érni, hogy engedéllyel tehessek ilyesfajta dolgokat a jövőben. - kémlelte az ajtót, s elindult kifelé.
-Hé, ez nem fair. - kiáltott utána a kutya, de rá se bagózott.
- - -
Amint az erőszaktevő belépett jelezte az aggódó fél felé, hogy felesleges harmadik, így ha lehet távozzon.
-Elmegyek, de ha még egyszer ilyet teszel, kiheréllek. A fülvérzése még mindig nem állt el. - hagyta el nagy nehezen a területet.
A bennmaradt közelebb hajolt a sérült részhez, mire annak tulaja elhúzódva felszólalt.
-Meg ne próbáld újra, mert nem állok jót magamért, kis pincsi.
A dobos mit sem törődve a fenyegetéssel lefogta a védekező áldozat fejét, hogy nyugton maradjon és leszedve az átázott ragtapaszt folytatta, amit elkezdett. Nyalogatni kezdte az érintett területet, míg az összes vér el nem tűnt, majd egy puszit nyomott rá és leragasztotta újból.
-Te veszélyes vagy. - fordult szembe támadójával az énekesnő. Mondatát ismételten felfelé görbülő vonalak követték, mint az várható volt az illetettől.
Békülésük után kifelé igyekeztek ugyanis az idő fogyott és gyakorolni kell. Ae a táskájából előhúzva pár lapot lépett Koichihoz.
-Nem ez a végleges szöveg, de nagy vonalakban megírtam. Csupán kisebb javításokat kéne majd eszközölnöm rajta. Meg tudjátok zenésíteni? - kérlelt boci szemekkel.
-WoW. Egy este alatt? - álmélkodtak.
-Ami azt illeti, egy éjszaka alatt. Ugyanis körülbelül fél tizenkettőkor értem haza. Valaki miatt. - nézett a plafonra dühösen.
-Ti dugtatok? - szakadt ki Tsuzukuból és MiAból egyszerre.
-Tessék?! - csattant fel. -Remélem ezt viccnek szántátok. Annak is rossz. Tegnap vagy három órán keresztül baszta az agyam ez a kis bajkeverő, aztán pedig megtámadtak az utcán. Ne húzzatok fel!! - dühödött be.
-Biztos csak az agyad baszta? - huncutkodott a frontember.
-Megfojtalak!! - indult meg Ae ingerülten az énekes felé.
-Ae-chan, nyugalom. Ő csak sose tudja mikor kéne csendben maradnia. - szólalt fel kedves hangon MiA.
-Igen, ignoráld. Mi is azt tesszük, ha kezd idegesíteni. - vallotta őszintén Koichi.
-Mi?! - hördült fel a kutya, de senki ügyet sem vetett rá.
Meto magához hívta a rózsafelhőt, kinek tolmácsolása újból frusztrációt szült az imént lenyugodott légtérbe.
-Azt mondta, hogy tegnap letapiztad. - adta át a basszeros, mire főhősnőnk immár a dobos felé indult meg, hogy széttépje, s ez alkalommal nem tudták megállítani. Teljes testsúlyával a fiúra ugrott, minek következtében felborultak a fotellel együtt, amiben a srác helyet foglalt.

* * *

-Arg, ne vigyorogj már ilyen önelégülten. - készült ki a lány idegileg. -Tudod, ahhoz képest, hogy nem szoktál beszélni, igazán idegőrlő tudsz lenni. - rá se nézve várta meg míg besétál az orvosi szobába. -Pedig pont miattad jöttem ide, te pedig folyamatosan csak ingerelsz. - mesélte az üres széknek maga mellett. HyunAe egy japán rock és visual kei szerető huszonéves mióta az eszét tudja, és mindig is kedvenc bandái egyike volt a MejiBray. Közülük is őt kedvelte legjobban, mert egyszerűen úgy gondolta, hogy úgy tökéletes ahogy van. A terve realizálásakor, hogy egy rock bandával kéne collabort létrehozni és miért ne lehetne az japán, fejébe ötlött, hogy két legyet üthet egy csapásra. Találkozhat kedvenceivel és emellett egy zúzós albumot is kiadhat. Nos az egész nem teljesen az elképzelései alapján alakult, főleg, hogy még kórházba is kerültek a kis párharcuk következtében. Igaz, csak zúzódások, de ez még sincs rendben. Hogy mi is történt?
-Ne hazudozz rólam, szemét! - pofozta fel a földön fekvő személyt, kinek hasán ült, -Teljes mértékben tiszta vagyok rendben? Ne próbálj bemocskolni. Egyáltalán miért piszkálsz folyton? - ütötte sírva fakadva, egyre gyengédebben. A jelen helyzetbeli passzív fél mindezalatt meg sem próbált tiltakozni. Vele egyetemben az idő teltével lent sem tiltakozott semmi, s amint ezt a lány is realizálta egy jókora pofont lesózott az alatta fekvőnek, hogy megindult az orrából a vér. 
Végül a hím félnek az orrvérzését nem lehetett elállítani, a nősténynek pedig a füle kezdett rá újra, így kötöttek ki az orvosnál, de mivel a maradék háromnak dolgoznia kellett a zene megírásán, így a két megférhetetlent magára hagyták, hogy vigyázzon egymásra.
Várakozás közben nagy csörömpölés csapta meg a kint várakozó fülét, ki erre a folyosó vége felé kapta tekintetét, ahol egy ápoló éppen ügyetlenkedett, így elhatározta segít neki. A medve megvárja. Szedegetni kezdte a kocsiról legurult dolgokat, ezzel szimpátiát váltva ki a teltebb férfi ápolóból.
-Nagyon köszönöm a segítséget. - hajolt meg.
-Szívesen tettem. Jó munkát. - integetett boldogan a jótét előadó, amikor is egy ismerős hang csapta meg fülét.
-Nézd, az ott ő. - hangoskodott a múlt éjszaka átvert benga állat.
-Most komolyan? - motyogta magában Ae. Futni kezdett folyosókon át míg eszébe nem jutott, amit az az idegen mondott. Rohanás közben kikereste a számot és reménykedett, hogy tulaja hajlandó lesz újfent megmenteni. Kicsörgött, de válasz nem érkezett. A lány kétségbeesetten loholt jobbra-balra, de mindenhol ott voltak. Mikor elérte azt a bizonyos pontot, hogy érezte már nem tud tovább menekülni, a semmiből egy kéz ragadta meg és behúzta egy fénytelen szobába.
-Szólhattál volna hamarabb is. - dorgálta meg.
-Hiszen nem is válaszolsz, ha hívlak. - pillantott el.
-Itt vagyok, vagy nem? - rótta fel.
-De. Nem mellesleg, megkérdezhetem, hogy miért vagy ennyire közel hozzám, ha egyszer rengeteg hely van? - húzta fel szemöldökét nem láthatóan.
-Ezzel nyugtatom a védtelen lányokat, amilyen te is vagy. Tudod, ha érzik a közelséget kevésbé félnek. - magyarázott.
-Szeretnéd, hogy ismét bemossak neked egyet? Nincs szükségem a közelségedre, de azért köszi. - koptatta le.
-Ha gondolod, ki is szolgáltathatlak nekik. - emelte meg kezeit.
-Ne-ne-ne. Jó ez így. - nyelt egyet idegességében.
-Szeretnél velem beszélgetni? - ajánlkozott fel.
-Most is azt tesszük.
-Gyakrabban, esetleg amikor nem vagy veszélyben. - tepert a kapcsolattartásért a kis hős.
-Miért ne. Végtére is, a kéjenc viselkedésed ellenére, már másodjára mentettél meg. - egyezett bele.

* * *

-Végeztél? - pillantott a megtépázott dobosra. - Menjünk, de! Ne is várd, hogy bocsánatot kérek. Megérdemelted, amit kaptál. Állandóan bosszantasz és most még bizarr dolgokat is kitalálsz. - fecsegte. - Most mégis miért ér újból fülig a szád? - vette szemügyre a másik önfeledt kedvét.
A metrón csakúgy ahogyan mindig zsúfoltságig álltak az emberek, így nem volt könnyű fel és le szállni, illetve vigyázni a testi épségre. Ülőhely is csupán ritka alkalmakkor volt elérhető, így nem csoda, hogy főhőseink lemaradtak erről a lehetőségről. Az ajtótól egy kicsit beljebb elhelyezkedve várták, megérkezésük a megfelelő helyre, amikor egyszer csak Meto átölelte Aet. Először furcsa volt, majd minden érthetővé vált, mikor megérezte az illetlen mancsokat fenekén.
-Én esküszöm lelöklek menet közben, ha nem hagyod ezt abba. Engedj el. - megkísérelte eltolni magától a túl közeli barátot, de esélytelen volt. Nem tágított. Fejét rázva tiltakozott.
-Bosszút állok egyszer, megesküszöm rá. - az énekesnő szúrós szemeivel ölni lehetett volna, ahogy ezt mondta. A megálló elérkeztével elhagyták a tömegkoporsót, hogy a fiú egy egyéni korporsóba kerülhessen.
-Te kis.. - kergette egészen a kiadóig, ahol a kis dobos Koichi hátáig futott majd elbújt mögötte fülébe suttogva.
-Engedd ide azt a kis pofátlan ganajgombócot, visszajuttatom oda ahonnan jöttünk! - mutogatott felé ingerülten.
-Egy üzletember volt. - hangzott el a mentség.
-He? - értetlenkedett HyunAe.
-Egy öreg kujon üzletember azzal kísérletezett, hogy letapizzon, így ez a kis pofátlan úgy döntött inkább ő, mint az a vén szivar. Egyszóval, csak a perverzet akarta elkergetni, egyéb vele járó élvezetek mellett. - magyarázta ki a pink felhő, a törpét.
-Hah, rendben. Most megúsztad, de csak most. - figyelmeztette, majd Tsuzuku társaságát kereste érdeklődve a folyamatok iránt. A megzenésítés jól haladt.